Tasi Manó – Elhalkul

Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom
Nincs többé szerelem már csak gyászolom.
Nincs több kérdésem és nincs is több válaszom
Nincs már több érzelem, szem nem marad szárazon.

Zöld még a fű, de hervad már a virágod
Süt még a nap, de az esőt kívánod.
Kék még az ég, de a felhőket bámulni
Segít majd újra felállni, de ülve maradni.

Kárpitos fotelben megy nyugdíjba a szív
Nem csinál már semmit csak magához hív.
Dühödt magányban nyugalom orvosság
Nincs több betegség és nincs több vakság.

Nincs többé félelem, de marad a fájdalom
Szilánkok csillognak elrepedt szárnyakon.
Senki nem kérdez és jönnek a válaszok
Senki nem kéri, hogy ezzel még várjatok.

Minden percben és mindegyik tegnapon
Végigfut egy könnycsepp az arcodon
És ha megízlelem, méregként kábít el
Nézlek majd téged minden egyes éjjel.

Pihenj le mellém és figyeld a dobbanást
Figyeld majd csendben a szívritmus változást
Azt mondta nekem, erre az egyre vigyázz
Hogy csak most az egyszer ne hibázz.

Újra lesz szerelem, újra lesz szánalom
Hiába hallod, ahogy nevedet kiáltom.
Nem lesz több kérdés és nem lesz rá válaszom
Nem akarom többé, hogy felszáradjon.

Hozzászólás