Komlóssy Eszter Tekla – Zuhog

Esőbe fordult az ősz,
Mintha semmi sem változott
Volna, úgy találtak a felhők
Vissza hozzám, és egymáshoz.
Nem várattak magukra.
Ahogy már jó ideje
Nem csepereg soha,
Most is egyből zuhogni kezdett.
Én meg céltalan ázom,

Sándor Róbert Márton – Bátor?

sokszor mondják ne aggódj
hisz úgyis lesz valahogy.
egy bátor ember nem fél,
huszonegyre húz lapot.
de én félek mégis és
magával ragad így a
szenvedés.és hogy lehet,
hogy ne tegyem mit tudok?
hisz gyáva? á nem vagyok.

Komlóssy Eszter Tekla – Újra itt a tél

Idén nem hittem benned
És mégis itt vagy újra,
Bár, hogy miért kell úgy tenned,
Mintha vártalak volna;
A hóviharjaiddal;
A rajtam átsüvítő
Üres szándékaiddal;

Komlóssy Eszter Tekla – Foszlányok

Maguk alá temettek
A soha-meg-nem-történt
Igaz beszélgetések;
A semmi-felejtésként
Magamba döntött Cappy,
Amivel néha hittem,
Hogy vagyok még valaki;

Hrenkó Izsák – Törötten

Porban csúsznék,
Nehéz a levegő.

Világot látnék,
Légy az éltetőm.

Megmentőt várnék,
Imádkozz értem.

Vagy belefulladnék,
Fesd meg szürke képem.

Hrenkó Izsák – Perczek

A villamos gördül már
monoton-konokon,
Repül a szép madár
suhogón-huhogón.
Alszik a táj is
némán és talán
Elhallgat végre a távoli zaj is.

Jeszenszki Martin – Megszoktam

Megszoktam, hogy régóta vagyok úgy veled, hogy nélküled,
Megszoktam, hogy nem jelentek, nem jelentek semmit neked,
Már megszoktam, hogy ami beugrik mindenről, az a te neved,
Padok, utcák, járdaszegélyek, köztéri vécék, bárok, terek.

Hozzászoktam a gondolathoz, hogy nem szédülünk estéket át,
Hozzászoktam, hogy pultokat verve miattad iszok még egy piát,
Megszoktam, hogy a barátaid is undorral mondják ki a nevem,
És hozzászoktam, hogy forró estéken más tölti benned be helyem.

Jeszenszki Martin – Télihold

Zsebre dugom a kezeimet.
Feljebb húzom a vállam.
Hiába keres bárki is
Választ nem talál nálam.

Fel sem tűnt, hogy
Mennyi ökör vesz körül.
Mindenki a jót temeti el,
S a rossznak örül.

Hrenkó Izsák – Elbírálva

Lebegek űrön át,
Kidobott a világ,
Fagyos a sötétség,
Semmilét, mi vár.

A felhőtlen könnyedség
lassanként körbefon,
Embernek nem kellek,
A fajtám vágott pofon.

Idegen tárgyként
keringek éterben,
Utam nem hosszú,
mérhetnéd méterben.

Tasi Manó – Elhalkul

Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom
Nincs többé szerelem már csak gyászolom.
Nincs több kérdésem és nincs is több válaszom
Nincs már több érzelem, szem nem marad szárazon.

Zöld még a fű, de hervad már a virágod
Süt még a nap, de az esőt kívánod.
Kék még az ég, de a felhőket bámulni
Segít majd újra felállni, de ülve maradni.