Esőfelhőkbe bújt a reggel.
-Kövér szomorúságba-
Néhány álmos napsugárral
Keresett a bőrödön helyet.
A párnád széléről figyeltem,
Ahogyan a szemhéjadon,
Megbotlott párszor.
Talán csak az íriszedre,
Akart ülni, meglesni
Azt, hogy miről álmodsz,
Hogy mit gondolsz,
Hogy mitől gyorsul
Vagy épp lassul
Benned a vér.
Nem hagytam neki.
Azt sem, hogy felkeltsen.
Én akartam őrizni az álmaid,
A párnád szélére
Szuszogott mondatokat,
Az ott eltűnő könnyeket.
Őrizni, hogy ha már neked nem kell,
Megtarthassam.
Hogy én emlékezzek rájuk,
Ha már te nem akarsz majd.
abc 