Porban csúsznék,
Nehéz a levegő.
Világot látnék,
Légy az éltetőm.
Megmentőt várnék,
Imádkozz értem.
Vagy belefulladnék,
Fesd meg szürke képem.
Gondolat cikázik,
Mit le nem írnék.
Agyam tekéiben
Sejtként lebeghetnék.
Ölelj meg, kérlek,
Vágyom utánad.
Vigyél el innen,
Csókold meg szájamat.
Nem kell a semmilét,
Repíts a felhőn túl.
Szeress, csak szeress még,
Szívem majd megvadul.
Már romjaim látom,
Mint összetört lencse.
Felejts el engem,
Vén, öreg szerencse.
Súlyosak lépteim,
Mennydörgő bömbölés.
Hevesen zuhog kint,
Pusztító öntözés.
De tűz gyulladt hirtelen,
Érted égek, látod
S kővé meredtem,
Ha várnom kell, hát várok.
Nem írnék semmit se,
Kopnak a billentyűk.
Füstömben pácolok
Papírt, tollat, betűt.
De áradnak mondatok,
Érzem őt: hömpölygő.
Szivarom füstjében
Lágyan ring a szellő.
S mérgemnek mérgével
mérgezem magamat.
Hagyd abba, elég volt,
Romboló öntudat!
Habban fürödnék,
Lebegve, könnyedén.
Meztelen szaladnék
A természet lágy ölén.
Mit nem tudtam: kincs volt,
S hirtelen nincsen,
Eddig porban csúsztam,
Most függök a kilincsen.
abc 